IFAA Terem EB Budapest

Gyorsan elkezdődött ez az évad mindenkinek. Március 17-20 között került megrendezésre, itt Budapesten az IFAA Terem Európa bajnokság.

Régóta tudtam az időpontot, ott díszelgett a naptáramban a nagy piros felirat, de mégsem tudtam kellőképp felkészülni rá. Sajnos az év első 2 hónapját betegeskedéssel és kórházban töltöttem, így még az indulásom is kérdésessé vált. Végül egy héttel a bajnokság előtt kimenőt kaptam az orvosoktól. Nem sok idő egy felkészülésre, be kellett hogy ismerjem. Tudatosan próbáltam nem nagy elvárásokat támasztani magammal szemben, de egy versenyző a lelke mélyén akkor is győzni akar, ha az szinte lehetetlen 🙂 . Valahogy én is így indultam neki ennek az EB-nek.

Az első nap kicsit döcögősen indult. Fel kellett vennem a ritmust, hogy újra a pályára léptem. Szerencsére ez a nap még csak a felszerelés ellenőrzésével és a regisztrációval zajlott, valamint a szabad edzéssel. Remek alkalom volt, hogy újra belerázódjak a lövésbe, és megjöjjön az a bizonyos versenyláz. Szerencsére ez utóbbival nem szokott gond lenni. Amint az ember belép a helyszínre, meglátja a sok embert, a célokat, a bírókat, az ellenfeleket, megérzi a miliőt, el sem kerülheti, hogy fellobbanjon a tűz. Az íjamon mindent rendben találtak, szerencsére rajtam is… 🙂 kezdődhetett a gyakorlás. Miután néhány röpke óra alatt kibontakoztam a sok ismerős és barát öleléséből, a pálya felé vettem az irányt. Sikerült teljesíteni az aznapra betervezett lövésszámot, így ezzel elégedett lehettem. Sajnos jobban megterhelt, mint gondoltam, de reméltem hogy a versenynapra ezt sikerül kipihennem.

Péntek reggel nagyon korai kelés következett, mert itthonról vonatoztam be Pestre. Gondoltam legalább lesz időm mentálisan felkészülni. Időm tényleg volt, de a a felkészüléssel gondjaim voltak. Sajnos nem sikerült maradéktalanul megcsinálnom a gyakorlatokat, amiket Ágota, a sport pszichológusunk tanított. “Zárd ki a fájdalmat!” Ez az eredményemen is meglátszott. Nem csak aznap, de a másik három versenynapon is. Nem jött össze a koncentráció, és a több hónapnyi kihagyásnak köszönhetően az Íjam is alig bírtam el a végére. Olyan pontszámért kellett szó szerint küzdenem, amit máskor nem fogadtam volna el magamtól. nem a legfelemelőbb érzés, meg kell hagyni. Próbáltam reálisan gondolkodni, de mindig felülkerekedett bennem a versenyző, és a győzni akarás minden körülmények közt.

Végül így sikerült megcsípnem csak a második helyet. Hogy elégedett vagyok-e? Nem. De valójában nem a helyezéssel nem vagyok elégedett, hanem azzal, hogy mentálisan mégsem voltam elég erős ahhoz, hogy legyőzzem a testem. Legyőzzem a fájdalmam, a gyengeségem. Ezt bizony még tanulni kell. Bár nagyon sokban hozzásegített ehhez az eredményhez az egyik legkedvesebb barátom, csapattársam, és “ellenfelem” Papp Mihályné Ili. Érdekes hogy egy ember lelkesedéséből, és szeretetéből mennyi erőt lehet meríteni. És az is, hogy bár ott a pályán egymás vetélytársai is vagyunk, mégis elsősorban BARÁTOK. De ha már itt tartunk hogy köszönetet mondjak, akkor nem hagyhatom ki a a többi íjász barátot sem, akik tudtak az állapotomról, és minden erejükkel támogattak, még verseny közben is. Buzdítással, energiacsokival, vagy csupán néhány szívmelengető mosollyal. Dóri, Edit, Berényi Bea, Király Bea, és még sorolhatnám. Valamint azoknak is sokat köszönhetek, akik végig izgulták velem a versenyt a neten, a helyszínen és a közvetítéseken. Hihetetlenül sokat jelent ez nekem, és remélem hogy nem okoztam nekik nagy csalódást.

A betegség múlik, az erőm visszatér lassan, a következő cél a Világbajnokság nyáron. Addig talán behozza a testem is  és az agyam is a lemaradást. 🙂

Új helyen a blogom

Itt az ideje a változásoknak. Új külső, új hely, és új szemlélet. Nem csak a blog újult meg, hanem a blog írója is. A Tavalyi évben elhanyagoltam az írást. Az íjászatra sem tudtam annyi időt szentelni, és ez meg is látszott a versenyeredményeimen is. Természetesen az új technikák és edzésmódszerek is befolyásolták a teljesítményem, sok új dolgot kellett megtanulnom. Ezeket szeretném hasznosítani ebben az évben.

Nem kezdődött jól az évem. Hosszan tartó betegségen estem át, de a jelek szerint már jól vagyok.